Az Edo-korszakban (1625-1867) a japán kormányzat szigorúan ellenőrizte az egész szórakoztatóipart, a gésák sem voltak kivételek. A prostitúció törvényes volt, de gyakorlását engedélyhez kötötték, és az ellenőrzések is rendszeresek voltak. A Edo korai szakaszában a kiotói Shimbara negyed és Edo Yoshiwara nevű része volt a prostitúció kijelölt helye. A 19. század második felére az egész országban több városban létesült sok engedélyezett szórakoztató negyed. A negyedek a prostitúció ellenőrzésére és kordában tartására szolgáltak. A nőket a nyilvánosházak tulajdonosai vásárolták meg, akik csak akkor nyerték vissza szabadságukat, ha kifizették a tulajdonosnak járó összeget. Szokás szerint a nőknek kötelességük volt feláldozni magukat a szüleik vagy férjük érdekében. Ezért az eladósodott családok gyakran eladták lányaikat egy nyilvánosháznak. A lányokat általában rosszul táplálták, a számos járvány miatt fiatalon haltak meg a szórakoztató negyedekben.
A gésák a foglalkozás eredeti értelmében művészek voltak, művelt prostiuáltaknak csak a 19. század közepétől tartják őket. A gésa kötelessége volt társalkodó- és flörtművészetével elkápráztatni közönségét Mizuno Toshikata 19. századi regényében a gésák arisztokratikusan elegánsak és műveltek, mesteri szinten játsszák a koto-t és a go-t, értenek a kalligráfiához és a festéshez. A gésa a elitművészet tagja. Törvény szerint az igazi gésának tilos volt szexuális kapcsolatba kerülni azokkal, akik megfizették szolgáltatásait. A valóságban nyújtottak szexuális szolgáltatást kiválasztott ügyfeleknek. Ezenközben számos prostituált nevezte gésának magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése